Néhány gondolat kritikus szemszögből a leszbikus, homoszexuális, biszexuális ér transz-szekszuális emberek ellen elkövetett gyűlölet-cselekményekről szóló EUs felmérésről

Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége május 17-én mutatta be azt a felmérését, melyben a leszbikus, homoszexuális, biszexuális ér transz-szekszuális emberek (LGBT) ellen elkövetett gyűlölet-cselekményeket vizsgálták, potom 370 000, azadófizetőktől beszedett, euróból. A jelentés végkövetkeztetése, hogy a 93 000 megkérdezett LGBT ember negyede jelezte, hogy a múltban fizikai erőszak áldozata volt.

Van viszont néhány tény, amit szintén érdemes megismerni, amikor ezt a jelentést tanulmányozzuk.

1. A felmérés meglehetősen zavaros illetve összezavaró módon lett összeállítva. Valóban teljesíti így egy komoly tudományos kutatás kritériumait?

*Először is, csak és kizárólag LGBT emberek vehettek részt a felmérésben. Így lehetetlen az ő önmagukról alkotott képét összevetni a társadalom róluk alkotott képével.

*Másodszor, a kérdőív rendkívül hosszú volt. Csak azok az emberek, akik erősen motiválva voltak, hogy bizonyítsák, hogy őket megkülönböztetés érte, küzdötték végig magukat az 50 kérdésen. Ennél viszont még problematikusabb, hogy a felmérés nem tényeken, hanem a diszkrimináció vélelmén alapul.

*Semmi akadálya nem volt annak, hogy egy ember akár többször is kitöltse a kérdőívet.

*A kérdések rendkívül szuggesztívek voltak, egészen odáig például, hogy azt sugalmazták, hogy az LGBT emberek megbecsülése a különböző vallási vezetők által, sokat segítene a társadalomban lévő helyzetükön.[1]

2. A tudományos hiányosságok azonban nem csak az egyetlen gondot jelentik a jelentéssel. Második látásra a számok is furcsák.

*Rendőrségi iktatásba ugyanis a 23 000 jelentett gyűlölet bűncselekményből nem túl sok került. Tudjuk természetesen, hogy nem minden bűncselekmény kerül a rendőrség tudomására. De hogy ennyien nem jelentik az őket ért sérelmeket... Nehéz elhinni.

* A Turtle Bay and Beyond című blog, érdekes témákra mutat rá a számokkal kapcsolatban: Állítólag, LGBT emberek ritkábban válnak erőszakos bűncselekmények áldozataivá, mint a társadalom többi tagjai. Németország az EU összlakosságának 16%-át teszi ki, s 570 000 jelentett erőszakos bűncselekmény történt az országban 2011 során. A 23 000 európai LGBT irányultságú erőszakos cselekmény 16%-ka itt így 3680 eset lenne.  Az LGBT lobby sokszor azt hangoztatja, hogy az LGBT emberek 10 %-át teszik ki körülbelül a társadalomnak. Az összeurópai számokhoz viszonyított német arány nem igazán azt mutatja, hogy az LGBT emberek ritkábban válnának áldozataivá az erőszakos cselekményeknek. A jelentett erőszakos bűncselekményekről nem bizonyítható, hogy egy éven belül történtek; s nincs adat arról, hogy valóban fizikai bántalmazást szenvedtek az áldozatok a szóbeli zaklatás helyett. A jelentés számadatainak hitelessége tehát nagyban megkérdőjelezhető.[2]

3. A jelentés két drámai valóságot teljesen elhanyagol.

* Az egyik, a tény, hogy a homoszexuális férfiak és nők valóban sokkal inkább találkoznak erőszakos cselekménnyel életük során. Ez a nagyobb kockázat azonban sajnálatos módon épp az LGBT kapcsolataikban valósul meg. Greenvood és mások 2002-ben végzett kutatása során erre a megállapodásra jutottak: Egy reprezentatív mintát vizsgálva kiderült, hogy a homoszexuális férfiak kapcsoaltaiban az erőszak sokkal gyakrabban jelenik meg, mint a heteroszexuális kapcsolatokban a nők elleni erőszak. Greenvood jelentése szerint városi kapcsolatokat vizsgálva, a homoszexuális férfiak közötti fizikai erőszak (22%) jóval magasabb, mint a férfival való kapcsolatban élő nők elleni erőszak aránya. (11,6 %) (p. 1968)”[3]

* A másik aggasztó tény, hogy egyre növekszik azon esetek száma, amikor homoszexuális nők vagy férfiak magukat bántják, s ezt úgy jelentik, hogy gyűlölet-bűncselekmény áldozatai lettek.

- A nebraskai Charlie Rogers esete meglehetősen drasztikus. Egy keresztet vésett a mellébe, majd később azt állította, hogy három férfi behatolt a lakásába, s a leszbikusok elleni gyűlöletből megkínozták őt. Később hamis tanúzásért került a vádlottak padjára.[4]

- Joseph Baken, 22 éves, Missoula, Montana-ban él. Egy rosszul elsült cigánykerékből fakadó sérüléseit használta fel azért, hogy magát gyűlölet-bűncselekmény áldozataként mutassa.

- 2012 májusában egy leszbikus párt helyeztek vád alá azért, mert a saját garázsukra a “halál a buzikra” című feliratot festették.

- Amikor az ugandai homoszexuális és szexuális jogokért harcoló David Katot brutálisan meggyilkolták, Obama elnök, az EU, s a britt hatóságok mind komoly politikai nyomás alá helyezték az ugandai kormányt, hogy emelje fel szavát a homophobia ellen, s hogy egy “Gay Pride” rendezvényt tartson. Mindezek mellett megalapították a David Kato díjat. Egy kicsivel később derült fény arra, hogy Katot egy férfi prostituált ölte meg, dühében, mert Kato nem akarta kifizetni az általa nyújtott szexuális szolgáltatás díját.[5]

* Az LGBT aktivisták agressziója viszont akkor is megmutatkozik, amikor olyan emberek ellen fakadnak ki, akik nem osztják az ő nézeteiket. Látványos példa a nemrégiben Femen aktivisták által Mechelen-Brüsszel püspöke ellen elkövetetett támadás[6] vagy a halálos fenyegetés a párizsi családvédő tüntetések szervezői ellen[7].

Mi a megoldás? Még több törvényt az LGBT emberek elleni erőszak ellen? Jogrendszerünk már ma is tiltja az erőszakot. Nemcsak az LGBT emberek ellen elkövetett erőszakot, hanem minden ember elleni erőszakot. Ez pedig így van jól, hiszen a törvény előtti egyenlőség minden férfire és nőre egyaránt vonatkozik.

Az Alapjogi Ügynökség még több diszkrimináció-ellenes törvényt javasol. Törvényen kívülre helyezni például az olyan személyes gazdasági döntést, mely  megengedné a szexuális orientáltságon alapuló megkülönböztetést. (ez lenne a javasolt 5. horizontális, egyenlő elbánást érintő irányelv.) De az ilyen megkülönböztetés-ellenes rendelkezések maguk is megkülönböztetéshez vezetnek, hiszen egyes csoportokat privilegizálnak másokkal szemben. Ez pedig sérti a személyes autonómiát, a vallás- és gondolat szabadságát, és a személy tulajdona feletti rendelkezésének szabadságát. Az állítólagos LGBT emberek elleni magas erőszak-arányt összekötni a megkülönböztetés-ellenes törvényekkel, Európát olyan színben tünteti fel, mintha az egy törvény és rend nélküli Darvinista társadalom lenne, pedig abszolút félrevezető. Mindamellett pedig rendkívül drága is.