Kedves Barátaink!

 

E havi levelünk tárgya egy régi kérdés, mely azonban napjainkban is aktuális. Valóban szükség van az emberi együttélésben a vallásra? Szüksége van az erkölcs létezésének ahhoz, hogy az az Isten előtti felelősségrevonásban gyökerezzen? A frankfurti iskola egyik atyja, Max Horkheimer, a múlt században tette fel magának a kérdést: "Miért kéne nekem jónak lennem, ha Isten nem is létezik?" Körülbelül egy évszázaddal korábban Dosztojevszkij megadta erre a kérdésre a választ: "Ha nincs Isten, mindent szabad." Számos európai ország "Élet Isten Nélkül" címmel folytat kampányt, s lehet hogy ez éppen az oka az aktuális zavarnak. A "Cicero" nevű német havilap szintén szentelt némi időt ennek a vitának, melybe Andreas Püttman politológus és publicista is bekapcsolódott. E havi körlevelünkben az ő tolmácsolásában olvashatunk véleményt és érdekes adatokat erre a mindig aktuális kérdésre vonatkozólag.

 

Polgárainak jövője védelme érdekében Európának Istennel együtt kell élnie. Éppen ezért van szüksége továbbra is a mi elhivatottságunkra és imáinkra, hogy túl tudjunk lépni az egyre szélesebb körben terjedő érzéketlenségen.

 

Barátsággal köszönt az Európa Krisztusért csapata

 

- * - * - *- * - * - *- * - * - *- * - * - *- * - * - *- * - * - *- * - * -

 

Emberiség Isten nélkül?

Empirikus ténymegállapítások az ateisták és keresztények társadalmi profiljáról

Andreas Püttman

 

"Ahhoz hogy valaki erkölcsös legyen, nem szükséges Istenben hinnie" mondta Jon Worth a Cicero nevű német lapnak adott interjújában. Ki az, aki ezzel ne értene egyet? De azért talán mégsem kellene ennek az embernek ezen feltevésre alapozva hitellenes mozgósítást végeznie a londoni autóbuszokon. Mert ami tagadhatatlan az egyént illetőleg, helytelen lehet az egész társadalomra kivetítve, s bizony elég nagy zavart is okozhat a fejekben, illetve a társadalomban.

 

A "Szocializmus Utáni Baloldal" című 1992-ben íródott könyvében Joschka Fischer, akinek nincs személyes érdeke a vallás védelmében, már eljutott ahhoz a régi gondolathoz, hogy annak az erkölcsi rendszernek, mely nem gyökerezik valamely irányadó vallás mélyebb útmutató hatalmában rendkívül nehéz lesz érvényesülnie és folytonosságot elnyernie bármely társadalomban. Felelősségteljes erkölcs vallási megalapozottság nélkül ugyanis egyszerűen nem létezik. 2005 márciusában Gregor Gysi baloldali politikus a tutzingi lutheránus akadémián még világosabban fogalmazott. "Hitetlenként is félek egy istentelen társadalomtól" A német Allensbach nevű közvélemény-kutató intézet felmérésében szintén kiderül, hogy a német gazdasági, politikai és közigazgatási élet háromnegyede egyetért azzal az állítással, hogy: "Ha a vallási kötődések gyengébbekké válnak egy társadalomban, az alapvető értékek és normák is megrendülnek." Mindössze a megkérdezettek 22 %-a utasította el ezt a véleményt.

Valójában a vallási meggyőződések és gyakorlatok életünkben nem elszigetelt jelenségek, de – tudatosítjuk vagy sem – befolyásolják személyes életünk valamennyi dimenzióját, legyen ez családi kör, barátság, társas kapcsolat vagy szülő-gyermek viszony; s ugyancsak vonatkozik a munkahelyre, szomszédságra; szabadidős köreinkre, gazdasági és polgári viszonyainkra. A vallási hagyomány kerete ugyanis hatással van nemcsak gondolatainkra, érzelmeinkre és cselekedeteinkre, de szokásainkra és erkölcsi beállítódásunkra is, valamint értékítéleteinkre, fogyasztási és választási szokásainkra.

 

VILÁGI NÉZETEK ÉS AZ ATEIZMUS ERKÖLCSTANA:

 

Az empirikus társadalmi kutatás a felekezethez nem tartozók és a kifejezetten ateisták spiritualitását illetőleg nem fest túl hízelgő képet. Ezen felmérés alapján ugyanis az tűnik ki, hogy a teljes ateisták az átlagosan sokkal inkább materialistábbak, önzőbbek és nagyobb hedonisták.

Az Allensbach Media-kutatás 2005 reprezentatív mintavétele a 14 - 29 éves német fiatalok körében a "Mi a fontos az életben?" kérdésre irányult. Azok a fiatalok, akik bevallottan vallásosak, a következő értékeket jelölték meg alapvetően magasabb arányban mint a nem vallasosak: jó és sokoldalú oktatás (72:55 arányban), új dolgok tanulása (69:54), társadalmi igazságosság (69:52), szükségben lévők megsegítése (69:46), gyermekek vállalása (69:42), felelősségvállalás másokért (43:26), az élet értelmének keresése (45:19), természetismeret (38:22) és az aktív részvétel a politikában (14:7) Két lehetséges választ illetőleg a nem vallásos megkérdezettek kiugróan nagy arányban jelölték meg a magas fizetés (49:37) és az élet élvezete lehetőségeket. (76:67).

 

Az Egyesült Államokban a különböző egyházakhoz és zsinagógákhoz tartozók jóval nagyobb arányban (80:55) nyilatkozták, hogy karitatív célokra pénzt adományoznak, illetve önkéntes munkát végeznek. (51:33) A mélyen vallásos emberek 89 %-a, fejezte ki azon véleményét, hogy fontos a szükséget szenvedő emberek megsegítése. Ugyanerről a kérdésről a nem-hívőknek csupán 52%-a vélekedett pozitívan.

 

Az erkölcsi normák alapvető elismerésében már komoly eltérés mutatkozik. Egy 2005 májusi Allensbach felmérés szerint az átlagos templomlátogatók 50 %-a összevetve a felekezetnélküliek 32 %-ával ismer el egyértelmű normákat arra vonatkozólag, hogy mit jelent a jó és a rossz fogalma. Ezek a fogalmak előbbiek szerint tisztán érvényesek körülményektől függetlenül valamennyi emberre, ellentétben a nem hívők szerint, kiknek 49 %-a úgy véli, nem léteznek abszolút normák a jó és a rossz mivoltára vonatkozólag, mivel ezek a fogalmak nem lehetnek függetlenek a körülményektől.

 

"Amit mi gonosznak tapasztalunk meg, az annak az igazságtalan rendszernek az eredménye, melyben élünk." – vallja az ateisták 44 %-a szemben a hívők 22 %-ával. Míg minden harmadik ateista úgy gondolja, hogy az úgynevezett gonosz az agresszió igazi megnyilvánulása, addig ezzel a hívőknek csupán ötöde ért egyet. Ebből a két különböző hozzáállásból adódik az a spirituális, illetve pszichológiai megközelítés, mely meghatározza társadalmi rendszerünk alapjait, miszerint hogyan viszonyulunk a haraghoz egymás közötti viszonyainkban.

 

KEVESEBB FRUSZTRÁCIÓ, DROGFOGYASZTÁS, VÁLÁSOK ÉS ÖNGYILKOSSÁGOK, JOBB SZEX

 

Felmerül a kérdés: nem elsősorban a társadalom makrostruktúrája az oka a fiatalok politikai radikalizálódásának a mikrostruktúra, vagyis a személyes életkörülmények, illetve a családi, iskolai, munkahelyi környezet helyett? Ha ez így van, a kereszténység valóban forrása a személyes túlélésnek és ennek elemeként a politikai megelégedettségnek. Reményt és megértést kínál, értelmet ad az életnek, és a hagyományokban való mély gyökerei által hozzájárul a társadalmi iránymutatáshoz.

 

Mivel a keresztény családok általában nagyobb érzelmi és kulturális stabilitással jellemezhetők – hivatkozva az Allensbach Generációs Barométer 2006-os felmérésére – kevesebb törés tapasztalható a fiatalok társadalmi életében, mivel a normákkal könnyebben kerülnek összhangba, jellemző rájuk a személyes jövőjükbe vetett bizalom, a hivatásukat, illetve egészségüket illetőleg jóval pozitívabb képet festenek, és szeretet-betegségben sem szenvednek olyan gyakran, értsd, kapcsolataikat jóval komolyabban veszik és inkább hűségesek. Röviden megfogalmazva, az élethez való hozzáállásuk sokkal pozitívabb. Mind Nyugat, mind Kelet-Németországban a hívők jellemzően szabadabbnak érzik magukat, mint a felekezethez nem tartozók annak ellenére, hogy állítólag fuldokolniuk kellene a parancsoktól és követelményektől.

 

A Psychology Today című havilap tíz évvel ezelőtt számolt be arról, hogy a kegyelmes Istenben való hit magas szintű mentális egészséggel, a stressz, a bánat, a veszteség és az egzisztenciális válságok könnyebb elviselésével jár, valamint felgyorsítja a gyógyulási folyamatokat. "A hívők sokkal kevesebb drogot és alkoholt fogyasztanak, mint a nem hívők, ritkábban kísérleteznek öngyilkossággal, kevesebb közöttük a válás és talán meglepő: jobb a szexuális életük." Az Egyesült Államokban például a válások aránya a rendszeres templomba járók között 18 %-ot ér el szemben a templomtól távol álló emberek 34 %-os arányával. Ezek után ha feltesszük a kérdést, hogy elfordulását Istentől és "Aggodalmaskodás helyett inkább élvezd az életet!" című felhívását Jon Worth mire alapozhatta, az előbb idézettek tükrében arra következtetésre juthatunk, hogy valószínűleg nem végzett alapos kutatásokat, és összetévesztette a vallási közhelyeket a valósággal.

 

A teljes szöveg és a Jon Worth interjú "Az embernek nem kell ahhoz Istenben hinnie, hogy etikus legyen" a következő link alatt olvasható németül: www.cicero.de/97.php?item=3376