Kedves Barátaink!

 

Nem kell különleges szakértelem ahhoz, hogy észrevegyük azokat a „fejlődési rendellenességeket“, amelyek Európa mai társadalmát jellemzik. Életünk központi részét képező területeken változnak meg lényegi dolgok, határok, amelyeket ezelőtt ez európai történelem és más fejlett kultúrák féltve őriztek. Ennek megfelelően az értelem által is belátható keresztény alapvető értékeket bélyegeznek elavultaknak, illetve egyoldalú vitákkal iktatják ki az értékek köréből.

Alapvetően egy néma többség tudatlansága, passzívitása vagy még a rosszul értelmezett tolerancia tesz hasonló fejlődést lehetővé.

 

Az értéksemleges politika és értékmentes nyilvános vita lázálom. Nekünk keresztényeknek is szót kell emelnünk értékeink mellett – ezt teszik a többiek is, folyamatosan és hatékonyan! Egy fiatal német teológus és színháztudós felvetései segíthetnek minket abban, hogy felfedezzük, hol vethetjük be érveinket, illetve azt, hogy mennyire sürgős, hogy az egyre terjedő relativizmus ellen küzdjünk.

 

Az önkény eredménye, hogy nem csak az Evangéliumnak, de még az ép észnek is ellentmondó dolgok történnek! Már Platón is tudta, hogy az a demokrácia, amely a relativizmus kezében van, halálra van ítélve.

 

Ezért mondjunk továbbra is napi egy Miatyánkot Európáért, és merjünk síkra szállni minden helyzetben az általunk vallott értékekért!

 

Az „Európa Krisztusért!” csapata

 

 - * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- * -

 

 

Korszellemünk és a kereszténység: néhány kritikus felvetés

Dr. Alkuin Schachenmayr ciszterci atyától

 

A média által közvetített kép a keresztényekről

 

  • A keresztény értékeket a világi kritika elsősorban a szexuáletika terén igyekszik megtámadni. A kritkusok felfedezték a keresztények közötti megosztottságot, aminek eredményeképpen a keresztény morál elleni kritika ma már nem csupán annak - véleményük szerint – elavult vagy bigott voltára korlátozódik. Teológusok között is találhatóak olyanok, akik feladtak morális értékeket. A keresztények ezen megosztottsága árt Krisztus ügyének.<?xml:namespace prefix = o />
  • Amikor az újságban a keresztény morált érintő vitáról van szó, az olvasó hamar erre a következtetésre juthat: ahol morál, ott ítélet és a bűnös kizárása van. Jézus irgalmasságának aspektusa, amellyel az emberek közé jött, és amellyel mindenkit szeret, a médiában szinte sohasem jelenik meg.
  • Továbbá az a kritika éri még a keresztényeket, hogy felmagasztalják a fájdalmat. A fájdalommal való küzdelem azonban az élet iskolájának fontos része és egyéniségünk alakításának nélkülözhetetlen eleme: magunkban hordjuk Krisztus sebeit. A szegényeknek és a betegeknek különösképpen megadatott Krisztus fájdalma, és figyelmeztetésképpen lesznek mindig jelen a világban (vagyis mi emberek sohasem fogjuk tudni felszámolni a szegénységet, illetve megszüntetni a betegségeket). Ezen keresztül azt tapasztalhatjuk, hogy mai korunk a „jó érzés“ mellett nem képes a fájdalomban az értéket (amely a megváltáshoz közelebb visz, ld. Krisztus szenvedése) felfedezni és megélni.
  • Végül pedig: a lemondás értékét kevesen értik meg. A keresztény ember nem öncélú lemondást él meg ebben, hanem tudja, hogy az szellemi áldozattá alakul át. Tudja, hogy semmi sem hiábavaló.

 

A test

 

  • A feministák kijelentése: „a hasam (a testem) az enyém“ a nemiség forradalmával mára már túlhaladott. Ha folyamatában nézzük a kérdést, akkor a nemiséggel kapcsolatos mai vitákban azt látjuk, hogy a feminizmus teljesen kiüresítette magát – a nők felszabadítása elvesztette tárgyát. Mára már egyesek szerint nem kell se férfinak, se nőnek sem léteznie, a nemek és a személyiség közötti összefüggést is el akarják tűntenti. Ma már a következő szlogent hallani: „a testem az én művészetem“. Ez a folyamat afelé mutat, hogy az ember teljes egészében rendelkezik maga felett – pontosabban rendelkezni akar maga felett. Ez a fajta gondolkodás valójában annak a folyamatnak is az eredménye, amely lépésről lépésre elválasztotta egymástól a szeretetet/szerelmet, a szexualitást és az élet továbbadását. Legszembetűnőbb jele ennek egy „megelőző mentalitás“, amely logikus következménye a mesterséges fogamzásgátlásnak.
  • Időközben a test technológiai termelésterületté vált. A testet mára már nem illeti meg az a tisztelet, amelyet Isten teremtményeként érdemelne, ehelyett lényegét vesztette, manipuláció áldozatává vált, sőt a végleteket említve a klónozás vár rá.
  • Az emberi karaktert, amely minden esetben egyedi személyiséget eredményez, a mai ember nem alázattal fogadja,sem karizmának nem tekinti, hanem úgy, mint ami jár neki. A keresztény értelemben vett karizma ajándékozással sokszorosodik, a „rendelt“ karizma természetesen nem – senkit nem gazdagít, fölöslegessé válik.
  • Annak ellenére, hogy a szexuális tisztaság klasszikus szépségideál, évtizedek óta egyre kisebb teret kap. A személyiségfejlődés szempontjából is kevés szó esik arról, hogy az ember saját magán túllépve érési folyamaton megy át. A homoszexualitás áltudományos igazolásával az ember saját ösztöneinek áldozataként jelenik meg, amelyeknek reménytelenül ki van szolgáltatva. Az önuralom nagyobb alkotást tesz lehetővé; az ösztön viszont minden energiát – értelmet, akaratot, magasabb rendű igazságok felfogását – felemészt. Aki a lelki felemelkedést nem érti meg, az a cölibátus értelmét sem foghatja fel.

 

Fejlett kultúrák vs. posztmodern önkény

 

  • A kultúra szót manapság leginkább semleges értelemben hasnzáljuk. Azok a többletjelentések, mint ápolás, fejlesztés, ima, kultusz, társadalmi teljesítés – egy magasabb kultúrához vezető lépések – ma már teljesen feledésbe merültek. Egy tetszőleges csoport közös ízlését ma kultárának nevezi, és követeli szubkultúrájának védelmét, akkor is, ha annak életvitele az együttélés természetes és észszerű feltételeivel egyáltalán nincs összhangban. Teljesen zavaros relativizmushoz jutottunk: annak, aminek egy  fejlett kultúra részének kellene lennie (mint pl. Az írásbeliség, a társadalmi viselkedés, a kölcsönös felelősség), az már egyáltalán nem magától értetődő. A végletet az embermajom projektben érhetjük a legjobban tetten: „az emberi és nem emberi állatok“ közötti határokat akarják lebontani, sőt, az emberszabású majmoknak még akár egyes, az embereket megillető jogokat akarnak adni és garantálni (spanyolországi példa). És még ilyenek hallatán is egy terjedő passzivitás és egy rosszul értelmezett tolerancia eredményeként alulmarad a másképp vélekedő többség ellenállása.

 

Dr. Alkuin Schachenmayr ciszterci atya a Bécs közeli Heiligenkreuzi Pápai Filozófiai és Teológiai Főiskola egyháztörténelem professzora.