Kedves Barátaim!                                                                                                                                            2008. október

 

Jerry Seinfeld amerikai színész egyszer a következőképpen fogalmazott: "mivel a beszédek az emberekre nagyobb benyomást tesznek, mint maga a halál, jobb lenne, ha egy temetésen a beszédet mondó maga is a koporsóban lenne."

A nyilvános beszédek Krisztus és az Ő örömhírének hirdetésének fontos eszközei lehetnek. Ha olyan érveket használunk, amelyeket a közönség fel tud fogni, és el tud fogadni, akkor a munkánk felét meg is tettük. (Ezzel kapcsolatosan ld. 2008. májusi Európa-levelet.)

A sikerhez vezető út ezt követően már csak a mi képességeinken múlik. A következő tanácsok követésével a mikrofont már nem fogjuk a halálba kívánni, éppen ellenkezőleg: szerepvállalásunkat talán még élvezni is fogjuk!

Mindegy, mekkora közönségnek beszélünk, a követendő lépések mindig ugyanazok.

Ha nem is adódik gyakran alakalmunk arra, hogy nyilvános beszédet mondjunk, amikor mégis ezt a feladatot kapjuk, figyeljünk arra, hogy mindig a kereszténységet képviseljük. Számos ötletet kaphatunk arra a helyzetre is, amikor a kérdések ideje alatt kívánunk hozzászólni a témához.

Ne halasszunk el egyetlen olyan lehetőséget sem, ahol a keresztény nézetet képviselhetjük. Ne tántorítson el, ha egy másik felszólalónak más a véleménye, vagy esetleg még ellenségesnek is tűnik velünk szemben. Célunk mindig az, hogy mások előtt tanuk legyünk.

Egy keresztény Európáért,

 

Az „Európa Krisztusért!” csapata

 

Ui: Ne felejtsük: imádkozzuk naponta a Miatyánkot, hogy Európa újra keresztény értékeken alapulhasson

 

- * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * -* - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * -

 

 

A jó beszéd titka

Európa Krisztusért! összeállítása

 

Térképezzük fel a helyzetet!

Mielőtt elkezdenénk tervezni előadásunkat, érdeklődjük meg a rendezvény szervezőitől, hogy mennyi idő áll rendelkezésünkre, és hogy milyen jellegű beszédet várnak tőlünk (fórum, rövid felszólalás, főfelszólaló, hozzászólás, kérdések ideje alatti hozzászólás stb.).

 

Tudakozódjunk a közönség összetételéről!

Tudjuk meg, hogy előadásunk hallgatósága kikből fog állni. Szakemberekből vagy laikusokból? Olyanokból, akik a mi véleményünkön lesznek, vagy éppen nem olyanokból? A közönségtől függően a témát különbözőképpen kell megvilágítanunk, illetve más módszereket kell használnunk.

 

Fedezzük fel a helyszínt!

Ha lehetőségünk van rá, hogy megtekintsük felszólalásunk helyszínét, tegyük azt meg! A helyszín ismeretével elkerülhetjük, hogy szereplésünk napján kellemetlen meglepetések érjenek.

 

Tervezzünk felszólalásunk végére egy erőteljes üzenetet!

Ha a közönségből valakinek össze kellene foglalnia beszédünket, akkor szerintünk mit mondana? Erre gondolva figyeljünk arra, hogy üzenetünk köré szervezzük beszédünket.

 

Tervezzük jól meg beszédünk szerkezetétét!

Ha előadásunk fő üzenetét már tudjuk, akkor azt követően gondoljuk végig beszédünk szerkezetét és felépítését. Nem feltétlenül kell majd minden pontot részletesen kifejtetnünk: biztosak lehetünk abban, hogy a közönség a szövegkörnyezetből érti majd, mi mire gondolunk.

 

Találjunk ki egy jó kezdetet!

Beszédünk első pár percét kell a legjobban kidolgoznunk. Minden bizonnyal ugyanezek a percek azok, amelyek a legtöbb feszültséget jelentenek nekünk, ami még inkább ok arra, hogy beszédünk elejére nagyon felkészüljünk. Ha így teszünk, üzenetünket biztosan jól tudjuk majd közvetíteni. Egy érdekes kezdettel könnyen megragadhatjuk a közönség figyelmét. Tehetjük ezt például egy történettel, amelyre aztán a végén ismét visszatérünk.

 

Fejtsük ki a téma iránti érdeklődésünk miértjét!

Egy számunkra érdekes téma a másikban nem feltétlenül kelt fel hasonló szintű érdeklődést. Fejtsük ki, miért olyan fontos a mi mondanivalónk, és miért éppen a mi érvelésünk az igazi!

 

Tartsuk magunkat az időkeretünkhöz!

Ritkán fordul elő, hogy a megadott időkereten túl hagynák az embert beszélni. Fejezzük be időben beszédünket, esetleg akár pár perccel a megadott keret előtt. Szerkesszük meg és tanuljuk meg mondanivalónkat annyira, hogy helyzettől függően le tudjuk rövidíteni, vagy éppen meg tudjuk nyújtani. A rövidebb beszéd mindig hatásosabb a hosszúnál!

 

Óvakodjunk a kommentároktól!

Gyakori hiba, hogy előadásunkat egy spontán bevezetéssel megtoldjuk. Természetesen nagy a kísértés, hogy az előttünk szólóhoz fűződve indítsuk szereplésünket, ettől azonban jobb óvakodni: csak az időnket rabolja, továbbá elveszi a hangsúlyt a valódi témáról, és egy ilyen kezdet nem feltétlenül ragadja meg a hallgatóságot. (Gyakorlott előadók azonban jól teszik, ha előadásuk folyamán egy-egy utalással kapcsolódnak a többi előadóhoz. Különösen fontos, hogy rávilágítsanak a másik előadóval való közös pontokra és még inkább az eltérésekre. Azonban ha a korábban szólónak nincs módja viszontválaszra, akkor óvatosan járjunk el, ne éljünk vissza a helyzettel. Fontos, hogy mindenkor udvariasan, a másik iránti tiszteletet megadva fogalmazzunk: agresszív, gőgös előadó nem hirdetheti a keresztény szellemiséget.)

 

Legyünk meggyőzőek és lelkesek!

Higgyünk abban, hogy a közönség magabiztosnak érez minket. Ne rójuk fel magunknak azt, amit nem tudunk, vagy azt, amivel nem készültünk. Inkább arra gondoljunk, amit tudunk, és arról beszéljünk teljes nyugalomban. Minél többet tudunk egy témában, annál inkább megtapasztaljuk azt, hogy még nagyon sok mindent nem tudunk. A felszólaló művészete az, hogy tudását magabiztosan adja elő, és tegye ezt annak tudatában, hogy nem tudhat mindent. Győződjünk meg arról, hogy beszédünket élvezzük, és mutassunk lelkesedést a téma iránt. Saját érdeklődésünk a téma iránt hozzá fog járulni ahhoz, hogy a közönség érdeklődéssel kövesse előadásunkat.

 

Gyakoroljuk előadásunkat!

Gyakoroljuk el előadásunkat, és tegyük ezt annyiszor, amennyiszer gyakorlatunk e területen megköveteli. Érdemes ezt olyan előtt tenni, aki nem a közvetlen környezetünkhöz tartozik, vagy aki nem nagyon jártas előadásunk témájában. Ez segíthet abban, hogy kiderüljön a számunkra, ha előadásunk túlságosan egyoldalú, vagy ha túl sok szakszót használunk.

 

Tanuljuk meg beszédünk elejét és felépítését!

Beszédünket ne írjuk meg szó szerint, vagy ha mégis így tettünk, ne olvassuk egyszerűen fel! Tanuljuk meg az elejét, aztán a folytatáshoz elég, ha ismerjük a vezérfonalat!

 

Csak szükség esetén használjunk fóliákat vagy számítógépes bemutatót!

 

Csak akkor mutassunk ábrákat, ha az segít a jobb megértésben: az ugyanis elterelheti a hallgatóság figyelmét, továbbá szaggatottá teheti előadásunkat. Ha mégis szükség van rá, kerüljük el azon a hosszú, illetve a túl apró betűs szövegeket.

 

Kérdés-felelet

Ha van időkeret kérdések feltevésére is, akkor figyeljünk arra, hogy a nekünk intézett kérdésekre udvariasan reagáljunk. Köszönjük meg a nekünk intézett kérdést, és dicsérjük a kérdésfeltevő érvelését. Ha nincs megfelelő válaszunk a kérdésre, akkor fejezzük ki örömünket a gazdagító hozzászólás iránt, és ígérjük meg a kérdésfeltevőnek, hogy a téma ezen aspektusát közelebbről is tanulmányozni fogjuk. Ne játsszuk meg magunkat – teljesen elfogadható, hogy egy kérdésre nem tudunk felelni.