Kedves Barátaim,

 

A többi kulturális központhoz képest és saját történelmét tekintve Európa nagyon emberséges kontinens, és ehhez a kereszténység nagyban hozzájárult.

Európa az egész Világban kovász volt és ma is az minden civilizációnak.

Képes-e azonban Európa megmaradni ennek a kovásznak, amikor az emberiség alapjai, az egyetemes és abszolút értékek veszélybe kerülnek, amikor az ember megfosztható méltóságától, amikor a pénz és a nyereség dönt minden kérdésben…? Milyen emberségességet kínálhat, milyen emberségességével büszkélkedhet még Európa?

Joseph Ratzinger, XVI. Benedek Pápa pontosan leírja az alábbi levélben, mi is Európa lelke és identitása, és mi az, ami ezeket veszélyezteti.

Olvassátok figyelemmel, igyekeztünk a fontos részeket kiemelni.

 

Egy megújult Európáért,

Az „Európa Krisztusért!” csapata

 

Ui: Ne felejtsük: imádkozzuk naponta a Miatyánkot, hogy Európa újra keresztény értékeken alapulhasson!

 

- * - * - * - * -* - * - * - * -* - * - * - * -* - * - * - * -* - * - * - * -* - * - * - *

 

Európa keresztény értékei: az emberiség kovásza

 

Részlet XVI. Benedek Pápa az Európai Püspöki Konferencia (COMECE) kongresszusán, 2007. március 24-én elhangzott beszédéből

 

…Mindez világos bizonyítéka annak, hogy nem építhetünk valódi közös európai házat, ha figyelmen kívül hagyjuk a kontinens népeinek identitását. Ez történelmi, kulturális és morális identitás, mielőtt földrajzi, gazdasági vagy politikai lenne. A különböző identitások részét alkotják egyetemes értékek is, amelyeket a kereszténység alakított. A kereszténységnek így Európában nem csupán történelmi, hanem alapító szerepe is van.

 

Ezeknek az értékeknek, amelyek a kontinens lelkét adják, a harmadik évezredben is jelen kell lenniük, és továbbra is kovásznak kell lenniük a népeknek. Ha ugyanis eltűnne, hogyan lehetne az "öreg" kontinens kovász az egész világnak?

 

Ha a Római Szerződés 50. évfordulójának alkalmából az Európai Unió tagállamainak kormányai valóban közelebb akarnak kerülni állampolgáraikhoz, akkor hogyan tehetik ezt úgy, hogy kiadják az európai identitás olyan lényeges elemét, mint a kereszténységet, amellyel az európai lakosság többsége ma is azonosul?

 

Nem furcsa, hogy a mai Európa, míg értékhordozó közösségnek vallja magát, mintha újra meg újra tiltakozna az egyetemes és abszolút értékek létezése ellen? Az önmegtagadás ezen különleges formája - Isten tagadása előtt - nem oda vezet-e, hogy majd saját identitását is kétségbe vonja? Végül mindez azt fogja eredményezni, hogy a "javak egyenlő elosztása" az erkölcsi ítélőképesség egyetlen útja lesz, a közjavak pedig a kompromisszum szinonimájává válnak. Egy kompromisszum ugyan lehet eltérő érdekek törvényes kiegyenlítésének eszköze, azonban közrosszá válik, amint olyan megegyezések születnek, amelyek ártanak az ember természetének.

 

Egy olyan közösség, amely nem alapszik a valódi emberi méltóság tiszteletben tartásán, és amely elfelejti, hogy minden ember Isten képmása, végül senkinek a javát nem képes szolgálni.

 

Ennek megfelelően nagyon fontos lenne, hogy Európa ne tegye magáévá ezt a ma nagyon elterjedt pragmatikus viselkedést, és amely az alapvető emberi értékekkel kapcsolatos kompromisszumokat igyekszik igazolni, mintha nem lenne más lehetőség, mint egy állítólag kisebbik rosszat elfogadni.

 

Ez a pragmatizmus, amelyet kiegyensúlyozottnak és realistának állítanak be, valójában nem az, mert éppen azt az érték- és ideáldimenziót tagadja, amely az emberi természet leglényege. Ezen túl, amikor ezt a pragmatizmust laikus és realista irányvonalak is erősítik, a keresztényektől végül megtagadják a nyilvános vitákban való részvételt, vagy legalábbis jelentéktelennek tekintik őket mondván, hogy olyan privilégiumokat vélnek magukénak, amelyekre nem jogosultak.

 

A jelen korunkban, amelyet számos kihívás jellemez, az Európai Unió az egyetemes értékek hatékony védelmezője és a jogállam őre. Ennek megfelelően azt is el kellene ismernie, hogy egyértelműen létezik egy állandó és változatlan emberi természet, amely minden embernek ugyanazokat a jogokat biztosít, még azoknak is, akik ezt tagadják. Ennek megfelelően védenünk kell azt a jogot, hogy lelkiismeretünknek megfelelően cselekedhessünk, főleg akkor, amikor alapvető emberi jogok sérülhetnének.

 

Kedves Barátaim! Tudom, mennyire nehéz feladat a keresztény embernek fáradhatatlanul védeni ezt az emberi igazságot. Azonban ne lankadjunk, és ne csüggedjünk! Tudjátok, hogy azt a feladatot kaptátok, hogy Isten segítségével hozzájáruljatok egy megújult Európa felépítéséhez, amely realista, de nem cinikus, nagy célokra törő, de szabad minden hamis illúziótól, és amely az Evangélium örök igazságából és éltető erejéből táplálkozik. Ennek érdekében legyetek jelen aktív módon az európai nyilvánosság vitáiban, tegyétek ezt annak tudatában, hogy az immár a nemzeti színtér szerves része, és elkötelezettségetek hatékony kulturális viselkedés formájában is jelenjen meg. Ne hódoljatok be az öncélú hatalom vélekedésének! Kívánom, hogy Krisztus szavai legyenek állandó támaszotok és lélekerősítőtök. Ő, aki azt mondja: "„Ha pedig a só ízét veszti, nem jó azután semmire, csakhogy kidobják és széttapossák az emberek” (Mt 5, 13). Az Úr tegye termékennyé minden erőfeszítéseteket, és adja meg a tisztán látást, hogy felismerjétek a jót a mai korunkban, és visszaadjátok annak értékét, és legyen bátorságotok ahhoz, hogy fel merjétek fedni mindazt, ami az emberi méltóság ellen van.