16. Európa-hírlevél - 2006. március

 

Hagyjátok a falon a keresztet!

Gondolatok a keresztény szimbólumokról

 

 

Kedves Barátaim!

 

A keresztény szimbólumokat sokan gyakran akadályként tekintik, és használatuk az utóbbi időkben számos vitát váltott ki: hallunk oly véleményt, amely szerint a bíróságok vagy az iskolák termeiben lógó keresztek korlátozzák a nem hívők vallásszabadságát, vagy Franciaországban megtörtént már az is, hogy egy iskolából eltávolítottak egy karácsonyfát. Hasonló eset volt az, amikor az Egyesült Államokban eltávolítottak egy a Tíz parancsolatot jelképező művészeti alkotást - és egyben az azt kifogásoló bírónak is távoznia kellett. "Politikailag korrektek" lassan a karácsonyi vagy más ünnepekre küldött képeslapok is: Angliában ma már a karácsonyi üdvözlőlapok közel 99%-a nem tartalmaz semmiféle keresztény szimbólumot; továbbá idén több mint 2000 brit cég lemondott arról, hogy ünnepelje a Karácsonyt, és tette ezt azért, hogy így biztosan elkerülhesse a keresztény szimbólumok jelenlétét.

 

A másképp gondolkodók vagy más vallásúak felé a keresztény szimbólumok eltüntetése egyesek szerint az irántuk való toleranciánk, szabadságuk tiszteletben tartásának jele. A szimbólumok jelenlétét diszkriminációnak tekintik.

 

Peter Hahn erre a viselkedésre egyértelműen válaszol: "ez a fajta igény a toleranciára nem más, mint rejtett manipuláció, amely mögött szilárd nézet hiánya fedezhető fel. És ha végigvisszük ezt a gondolatmenetet, az intoleranciához jutunk. A valódi tolerancia azonban szilárd nézetek létezésén alapul.

 

Walter Kasper, német püspök és a Keresztény Egységet Előmozdító Pápai Tanács Elnöke mondja el nekünk, miért gondolja, hogy a keresztény szimbólumok tiltása a közéletben saját kulturális és vallási múltunk, örökségünk megtagadása. Véleménye szerint a valódi tolerancia nem a "saját magunk meggyőződéséről való lemondás", hanem "a másik meggyőződésének tiszteletben tartása és értékelése".

 

Egy a keresztény értékeken alapuló Európáért!

 

Az „Európa Krisztusért!” csapata

 

Ui: Ne felejtsük: imádkozzuk naponta a Miatyánkot, hogy Európa újra keresztény értékeken alapulhasson!

 

 

- * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * -

 

 

"Szégyent aratunk"

Walter Kasper, a Keresztény Egységet Előmozdító Pápai Tanács Elnöke a keresztény szimbolizmusról

 

Portugáliától Finnországig, Írországtól Moszkváig minden harangtorony tetején ott van a kereszt. Ez a szimbólum Európa identitásának része. Ha a keresztet leakasztjuk a falról, használatát a magánélet terére korlátozzuk, vagy más módon rejtjük el, kulturális és vallási múltunkat adjuk fel, tagadjuk meg. Ezzel a más vallásúak irántunk való tisztelete helyett szégyent fogunk aratni.

 

El tudunk-e képzelni olyan muzulmán többségű országot, amely lemondana félhold szimbólumáról, vagy hallottunk-e olyan panasztételről, amelyet keresztények tettek volna azért, mert az éjszakai imahívás zavarta őket, és amely panaszt elfogadtak volna? Talán a jövőben lemondanának-e muzulmánok arról, hogy mecsetet építessenek azért, mert helyi polgárok vagy azok csoportjai tiltakoznak az ellen?

 

A válasz minderre nemleges. Manapság a tolerancia fogalma hamis, sőt gyenge és gyáva értelmezést kapott. A tolerancia valójában a másik meggyőződésének tiszteletben tartását és értékelését jelenti, nem pedig a saját magunk meggyőződéséről való lemondását.

 

Természetesen a Megfeszített látványa idegen, sőt ijesztő lehet, de lelkileg is felkavarhat. Azonban nem épp ilyen ijesztő és felkavaró az a világ, amelyben élünk? A gyerekek nem szembesülnek-e minden nap az erőszakkal, a játékon túl az esti televíziós híradás során? Ebben az igazságtalan és erőszakos Világban a Megfeszített a megbocsátást és a szeretetet jelképezi, és azt, hogy ezt a legsötétebb helyzetekben is vállalja.

 

Ezzel kapcsolatosan az a véleményem, hogy egyes, állítólag kritikus keresztényeket Krisztus iránti tiszteletükben megelőznek a hindu és muzulmán vallásúak: ők ugyan nem vallják Krisztus isteni voltát, viszont nagy prófétának tekintik. Még a Koránban is megtalálható egy a karácsonyi történethez hasonló leírás - beleértve egy gyermek születését egy szűztől. Akkor miért kellene a - ráadásul gyakran keresztény többségű - óvodákban lemondani arról, hogy elmeséljük a gyerekeknek Jézus születésének történetét, vagy arról, hogy azt a gyerekek maguk megjelenítsék? A toleranciának e formája az abszurditáshoz vezet.

 

Ellenben más kérdés a közös ima, a vallásos szertartások keresztények muzulmánokkal vagy más nem keresztény vallásúakkal együtt. Ez nem megvalósítható. Különböző vallások és azok gyakorlásának keverése nem a másik iránti tiszteletnek a kifejező jele, hanem éppen ellenkezőleg, a másik megvetésének. Ugyanis csupán saját hitünk megtagadását eredményezi, a másikat is arra kényszeríti, hogy hasonlóan tegyen saját vallásával. Ezt tehát saját magunk, illetve a többiek érdekében is el kell kerülnünk. A pluralista valóságra nem szabad, hogy az legyen a válaszunk, hogy a többiekkel azonosulva elszürkülünk. Sokkal inkább mindenkinek arra kellene törekednie, hogy megtanulja a másikat különbözősége ellenére tisztelni.

 

 

Köszönetet mondunk a Focus magazinnak, hogy 2006/52-es számában megjelent cikkét rendelkezésünkre bocsátotta.