Merjük felemelni hangunkat!

 

Kedves Barátaim!

 

Európában ma sokan úgy vélekednek: "végre ideológiamentes időket élünk!" Valóban így van-e ez, vagy csak nehezebb felismerni jelen korunk Európájában létező ideológiákat?

 

Egy ideológiát a következők jellemzik. Először is minden áron ragaszkodunk hozzá, akkor is, ha a tények annak ellentmondanak. Másodszor a bele nem illő tényekről igyekszünk nem beszélni, vagy azokról más propagandával elterelni a figyelmet. Harmadszor a történelmi eseményeket ügyesen az ideológiához alakítjuk. Végül pedig a kritikák a háttérbe szorulnak vagy nem is hangozhatnak el.

 

Nem emlékeztet ez minket bizonyos európai szintű vitákra, amelyek számunkra, keresztényekre oly fontosak?

 

A rendelkezésünkre álló sok példa közül a születendő gyermek élethez való jogát választottuk. Európában minden harmadik személy tragikus módon szembesül a kérdéssel szűk környezetében, és ennek ellenére nincs jogunk beszélni erről.

 

Teréz anya megtörte ezt a csöndet: amikor 1979-ben Oszlóban Béke Nobel díjjal tüntették ki, bátran és világosan beszélt a kérdésről - úgy, mint egy próféta. Szavai ma is bátorságot adnak nekünk, és sokunknak fontos tanúskodás. (A körlevelek magyar fordításainak sorából ezt a levelet előre vettük. Koszovó kapcsán sok szó esik Teréz anyáról is. Egyik legfontosabb üzenete meg kellene érintenie a magyarok szívét is. Amikor itt járt, itt is kiemelten foglalkozott az abortusz ügyével.)

Imádkozzunk egy olyan Európáért, ahol minden gyermeket örömmel fogadnak, és merjük vállalni ezt a nézetünket!

 

Az „Európa Krisztusért!” csapata

 

Ui: Ne felejtsük: imádkozzuk naponta a Miatyánkot, hogy Európa újra keresztény értékeken alapulhasson!

 

 

- * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - * - *

 

 

Teréz anya beszédének részlete

Oslóban a Béke Nobel díj átvételének alkalmából

1979. december 10.

 

"Van egy meggyőződésem, amelyet meg szeretnék osztani veletek: napjainkban a béke legnagyobb rombolója azoknak az ártatlan gyermekeknek a kiáltása, akik nem születhetnek meg. Van-e annál nagyobb bűncselekmény, mint amikor egymást megöljük, amikor egy anya megöli méhében hordozott gyermekét? A Szentírásban is az szerepel, hogy "még ha az [az asszony] meg is feledkeznék [csecsemőjéről], én akkor sem feledkezem meg rólad!” (Iz 49,14-15). Ma viszont több millió gyermek hal meg, és mi nem szólunk semmit. Az újságokban sok mindenről olvashatunk, de nagyon ritkán a sok millió gyerekről, akiket ugyanazzal a szeretettel fogadtak, mint Titeket vagy engem, az Istentől kapott élet jegyében. Mi sem szólunk semmit, némán hallgatunk.

 

Számomra azok az országok, amelyek legalizálták az abortuszt, a világ legszegényebb országai. Ezek az országok tartanak a legkisebbektől, a születendő gyermekektől. A gyermeknek pedig meg kell halnia, mert nem akarnak több gyermeket, nem akarnak még egy gyermekkel többet.

 

Így most a legkisebbek nevében kérlek Titeket: mentsétek meg a születendő gyermekeket, ismerjétek fel bennük Jézus jelenlétét!

 

Amikor Mária meglátogatta Erzsébetet, és belépett a házba, méhében örömében felujjongott a magzat.  A születendő gyermek örömöt hozott. Ezért fogadjuk meg most, hogy igyekszünk megmenteni a meg nem születendő gyermekeket. Adjuk meg minden gyermeknek azt a lehetőséget, hogy szerethessen, és hogy szeretve legyen.

 

[Indiában] az abortuszt örökbefogadással igyekszünk leküzdeni. Isten kegyelmével sikerrel is tesszük ezt. Isten megáldja a munkánkat. Több millió gyermeket mentettünk így meg, és találtunk nekik otthont, ahol szeretik őket, ahol vágytak rájuk, és ahova örömet vittek. Ezért kérem ma Önöket, Felségek, Excellenciások, Hölgyeim és Uraim, Önöket mind, akik a Világ minden sarkából idejöttek: imádkozzanak azért, hogy legyen bátorságunk megvédeni a születendő életeket."

 

 

Teréz anya 1910-ben született Albániában, és 1997-ben hunyt el Calcuttában (India). A Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója, amely közösség a legszegényebbeket segíti: ápolják, és gondozásukba veszik az utcán élő gyermekeket, a haldoklókat, a hajléktalanokat. Ma 133 országban, 710 házban vannak jelen, és közösségükhöz több mint 3000 nővér és 500 szerzetes tartozik.